A kutatás során hazai szőlőültetvényeket vizsgáltak, ezek különböző gazdálkodási rendszerek (ökológiai vagy integrált) és táji környezet (erdős vagy nyílt mezőgazdasági terület) mentén működtek. A kísérletekben madarakat és denevéreket zártak ki speciális ketrecekkel bizonyos területekről, majd ezekkel összevetették a szabadon hagyott tőkék kártevőfertőzöttségét és terméshozamát. Az eredmények egyértelműen megmutatták: ahol ezek a ragadozók jelen voltak, ott jelentősen kevesebb levél- és terméskártétel keletkezett.
Különösen a denevérek bizonyultak hasznosnak, főként tavasszal, amikor is a szőlőmoly elleni természetes védekezésben játszottak kiemelten fontos szerepet. Az erdős környezet kedvezett a denevérek aktivitásának, így az ilyen jellegű tájak közvetlenül hozzájárultak a terméshozam növeléséhez is.
A kutatás vezetői hangsúlyozzák, hogy a madarak és denevérek jelenlétét elsősorban összefüggő, természetes élőhelyek – őshonos lombhullató erdőfoltok, sövények, facsoportok – fenntartásával lehet elősegíteni. Ezek nemcsak táplálékot, hanem megfelelő fészkelő- és búvóhelyet is biztosítanak a hasznos állatok számára.
A kutatók azt is megállapították, hogy a szőlőművelés módja szintén befolyásolja a kártevők elleni védekezés sikerességét. Az ökológiai gazdálkodás, amely mellőzi a gyomirtókat és szintetikus rovarölő szereket, elősegíti a hasznos ízeltlábúak betelepülését. Ezáltal növekszik a természetes predációs nyomás, vagyis hatékonyabbá válik a kártevők biológiai szabályozása.
A tanulmány, amelyet a Journal of Applied Ecology szaklapban publikáltak, megerősíti: a természetközeli gazdálkodási módszerek nemcsak környezetbarátabbak, hanem gazdaságilag is előnyösebbek lehetnek a szőlőtermelők számára.
(Forrás: MTI)
