Halálos veszélyt jelent a gyepeken élő pókokra, rovarokra a korai és gyakori kaszálás. Ettől és a betakarított anyag további feldolgozása miatt korábbi tanulmányok szerint a rovarok akár 80 is százaléka elpusztul. Mivel a legelőket évente akár ötször is kaszálják, az ott élő ízeltlábúak száma alaposan megcsappan, szaporodásuk visszaesik (kiszáradnak a peték, bábok). Eddig a pusztulásukat mérséklő módszerek jórészt az extenzív kaszálókra korlátozódtak, de ezek az intenzív gyepterületeken nem mindig válnak be. A pók- és rovarbarát kaszálás egyik lehetősége olyan eszközök használata, amelyek a kaszálás előtt átmenetileg elűzik az ízeltlábúakat. De a tudományos kutatás eddig csak egyetlen rovarra korlátozódott. Egy három évig tartó – és öt tesztparcellán végzett – kísérletben háromféle módszer hatékonyságát vizsgálta a német Tübingeni Egyetem szervezésében a héttagú kutatócsoport. Kipróbált eszközeik a következők voltak: vízszintes fémkaron lógó teherautó-ponyva, ami végigborzolja a füvet; speciális gereblye hosszú, lelógó fémpálcákkal, ez „átfésüli” a növényzetet; továbbá egy erős légfúvó. Mindhárom eszközt közvetlenül a kaszálógépre vagy a traktor elejére szerelték. Így a réteken lakó rovaroknak és pókoknak különböző idejük volt a menekülésre. A ponyvás „rovarűző” eltérő haladási sebességét és a géptől való távolságát hétféle ízeltlábú-csoporton tesztelték, ezek menekülési stratégiája pedig nagyban eltér.
Leghatékonyabbnak a fúvóka bizonyult. Ez 12 km/h munkasebességig – a pókfélék és a hártyásszárnyúak kivételével – szinte minden vizsgált taxonómiai csoportra hatással volt. Míg ekkora tempónál a fémkonzolos ponyva érdemben csak a kétszárnyúakra és a bogarakra hatott. Csak 5 km/h-nál működött kielégítően, mert akkor hét ízeltlábú csoportból (taxon) négy esetén is elérte célját a ponyva. „Nagyobb munkasebesség esetén a fémpálcás gereblyével és a nagy teljesítményű fúvókával értünk el jobb eredményeket” – teszi hozzá Stefan Böttinger társkutató a Hohenheimi Egyetemről. A repülni vagy ugrálni képes élőlények aktívan menekültek a ventilátor elől. Míg a lassabb mozgású (mászó vagy kúszó) állatok tovasodródtak az erős légáramlat hatására. Csupán a pókok esetén nem figyeltek meg semmi hatást a ventilátor alkalmazása során. Végeredményben jelentősen csökkenti az apró élőlények mortalitását a kaszálás előtti elriasztás. Míg a fúvószerkezet nagyobb sebességnél is hatékony, addig a „végigfésülő” gereblye vagy a „felborzoló” ponyva eredményessége korlátozott, és ez utóbbi csak kis munkasebességnél működik.
A mechanikus és légfúvásos technikák mellett a német kutatók azt javasolják, hogy ne kaszálják le teljes egészében a zöldterületeket, hanem hagyjanak érintetlenül kis növényszigeteket. Ide vonulhatnak vissza a felriasztott rovarok és pókok, védve a betakarítástól, a kiszáradástól, majd később újra benépesítik a lekaszált területeket. „Ehhez az is elég, ha kis foltokat vagy szegélyeket kihagyunk” – hangsúlyozza Oliver Betz, a tanulmány társszerzője. Mindezt nem csak a mezőgazdasági termelőknek, hanem az utak és ösvények menti zöldterületeket gondozó önkormányzatoknak is ajánlják. Hiszen ezek a gyepterületek szintén fontos élőhelyeket kínálnak az ízeltlábúaknak.
