A beporzók támogatásához nem csak a kultúrnövény jó megválasztása, hanem a komplex tájszerkezet is elengedhetetlen. A féltermészetes élőhelyek és a kis léptékű gazdálkodási rendszerek együtt biztosítják a leghatékonyabb működést, így valóban beporzó barát környezetet teremtenek. Ez derült ki annak a nemzetközi kutatócsoportnak a munkájából, amelyet Riho Marja, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa vezetésével folytatattak Kelet-Ausztriában és Nyugat-Magyarországon.
A kutatók azt tanulmányozták, hogy a termesztett kultúrnövények és a tájszerkezet, a mezőgazdasági parcellák mérete, a féltermészetes élőhelyek közelsége hogyan befolyásolja a poszméhek sikerességét (fitneszét) és aktivitását. Mindez azért fontos, mert a beporzók, például a poszméhek, pótolhatatlan ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak a mezőgazdaság számára, azonban a létszámuk csökken a tájszerkezet egyszerűsödése és az élőhelyek eltűnése miatt.
A kutatók 56 tenyésztett poszméhkolóniát telepítettek Kelet-Ausztriában és Nyugat-Magyarországon – két olyan régióban, amelyeket egykor a vasfüggöny választott el egymástól, és amelyek ma már jelentősen eltérnek a mezőgazdasági területek méretében. Ausztriában nagyon kicsi, keskeny mezőgazdasági parcellák (körülbelül 2 hektárosak) a tipikusak, míg Magyarországon a nagyobb mezőgazdasági táblaméret (körülbelül 17 hektár) a jellemző. A kolóniákat mindegyik területen őszi vetésű gabonaföldek vagy virágzó repceföldek mellé helyezték ki, a kísérletes elrendezés szerint egy részüket féltermészetes élőhelyek, például erdőfoltok, sövények vagy extenzíven kezelt gyepek mellé, míg más kolóniákat az ilyen területektől távolabb telepítettek.
A cél annak felderítése volt, hogy hogyan befolyásolják a helyi tényezők (a termesztett kultúrnövény) és a táj jellegzetességei (az átlagos táblaméret és a féltermészetes élőhelyek közelsége) a kolónia sikerét, különös tekintettel a forgalmi arányra (a ki- és berepülés a kolóniába), a növekedésre és a szaporodásra. Vizsgálták a poszméhek által gyűjtött pollen sokféleséget is, és tesztelték a poszméhek navigációs képességeit oly módon, hogy egyedi azonosítójú chippel jelölték meg őket, amely lehetővé tette, hogy a hazatérésüket rögzítsék.
Az eredmények azt mutatták, hogy a féltermészetes élőhelyekhez és a repceföldekhez való közelség fokozta a poszméhek aktivitását és a kolónia teljesítményét. A repceföldek és a féltermészetes élőhelyek közelében található kolóniák forgalma nagyobb volt, gyorsabban növekedtek és több királynőt "hoztak létre".
A féltermészetes élőhelyek javították a poszméhek tájékozódását is. Ha ilyen élőhelyek voltak a közelben, a méhek gyorsabban tértek vissza kolóniáikba. Különösen akkor, ha több virágféle volt a közelben. Ezzel szemben a féltermészetes élőhelyektől távol eső kolóniák visszatérési ideje hosszabb volt, valószínűleg a kevesebb vizuális navigációs jel miatt.
Érdekes módon a kis parcellaméret javította a navigációs hatékonyságot akkor is, amikor a virágfajok sokfélesége alacsony volt. Ez ellentmondásosnak tűnhet, de a szerzők úgy vélik, a parcellaszélek sűrű hálózata megkönnyíti a rovarok tájékozódását.
A poszméhek nem kizárólag a leggyakoribb virágokra támaszkodtak. Valójában gyakran inkább a féltermészetes élőhelyeken található cserjék, fák és gyógynövények pollenjét részesítették előnyben a bőségesen rendelkezésre álló repce helyett. Bár a repce elősegítette a kolónia növekedését, a begyűjtött pollen több mint 80%-a vadon termő növényekből, például juhar és szilvaféle fajokból származott.
A tanulmány azt mutatja, hogy a kis mezőgazdasági parcellaák fontosak a beporzók számára, de önmagukban nem jelentenek megoldást. A kis parcellaméret előnye a közeli féltermészetes élőhelyek jelenlététől függ, amelyek változatos, egész szezonban rendelkezésre álló táplálékforrást biztosítanak a poszméhek számára és segítik a navigációt. A nagyüzemi mezőgazdasági tájban a féltermészetes élőhelyek helyreállítása vagy fenntartása még fontosabb. E nélkül még a tömegesen virágzó növények, mint például a repce sem tudják teljes mértékben kompenzálni a táplálékforrások hiányát a vegetációs időszak során.
A gazdáknak szóló üzenet, ajánlás egyszerű: érdemes a kisebb parcellákat féltermészetes élőhelyekkel kiegészíteni, mert így őrizhetők meg a beporzók egészséges állományai és az általuk nyújtott nélkülözhetetlen szolgáltatások.
