Az utóbbi évtizedekben két invazív faj, a spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) és a barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus) okozta kártétel különösen jelentőssé vált Magyarországon – a hímnős fajok gyorsan képesek elszaporodni a nekik kedvező nedves környezetekben. Terjedésük passzívan, áruszállítással történik, jellemzően raklapokon, konténereken megbújva jutnak el új élőhelyekre.
A csigák elleni védekezés vegyszermentes módszereit (nedves rongy alatti gyűjtés, túlérett gyümölcs kihelyezése, sörös csapdák) sok kertész már régóta alkalmazza, a kémiai szerek – mint a metaldehid – viszont csak korlátozottan használhatók, mivel a környező élővilág számára is mérgezőek.
Ebben a helyzetben különösen ígéretes fejlesztés Rákóczy György és Pénzes Béla szabadalmaztatott módszere, a tejsavóval történő csigacsapdázás. A tejsavó illata csalogatja a csigákat, amelyek éjszaka a talajszintbe süllyesztett, félig savóval töltött műanyag edényekbe másznak. A legtöbb példány nem tud kimászni az edényből, így elpusztul vagy másnap újra csapdába esik. A tejsavó 2–4 hétig megőrzi csalogató hatását, és az elpusztult csigák kiszűrésével, a folyadék pótlásával a csapdák folyamatosan használhatók.
A módszer különösen csapadékos időben hatékony: a megfigyelések során 20 tejsavós csapda három éjszaka alatt több mint 3000 meztelen csigát fogott be egy erősen fertőzött kertben. A csapdákat a veszélyeztetett növények mellé, illetve a gyomos, rejtekhelynek alkalmas területek mentén érdemes kihelyezni. A módszer következetes alkalmazásával a következő évre már érzékelhetően csökken a csigapopuláció.
(Forrás: Agrárszektor)
