Ezúttal minden másként lesz! – így szól a nagy ígéret a kis moduláris reaktorokról (SMR). A hatalmas atomerőművek építését sújtó költségtúllépések és késedelmes átadások állítólag nem ismétlődnek meg a törpéknél. Ám annál a néhány SMR-nél, ami már elkészült (vagy még épül), a régi gondok jönnek elő: tetemes késések, többszörösére ugró költségek.
Mindezt alaposan elemzi az ausztrál Energiagazdasági és Pénzügyi Kutatóintézet (IEEFA) tanulmánya. Ehhez tüzetesen megvizsgálták a jelenleg üzemelő vagy készülő négy kis atomreaktor adatait, továbbá az USA néhány ilyen fejlesztőjének új közléseit.
Sajnos az eredmények azt mutatják, hogy kevés változás történt a korábbiakhoz képest: az SMR-ek még mindig túl drágák, túl lassan épülnek, és potenciálisan túl kockázatosak. Így nem valószínű, hogy a következő egy-másfél évtizedben jelentős szerepük lesz a dekarbonizációban, vagyis a fosszilis tüzelőanyagokról való „leszoktatásban”.
Jóval szerényebb a kis moduláris reaktorok helyigénye, mint egy hagyományos atomerőmű esetén. Jellemző kapacitásuk legföljebb 300 megawatt elektromos teljesítmény (MWe). Ez kereken 30 ezer háztartásnak elegendő (alapul véve az amerikai otthonok energiaigényét). Ma világszerte mintegy 80 SMR-koncepció tart a fejlesztés különféle szakaszaiban.
Nézzük például az amerikai Idaho államba szánt NuScale projektet. Ennek átadását 2029-re tervezték, de az eredeti, 2015-ös koncepció kilowattonként csak 10 ezer dolláros létesítési költséggel számolt. Ám ez két éve több mint a duplájára, 21 560 dollár/kW-ra nőtt. (Az 50 megawattos alapmodult idővel 460 MW-ra kívánták bővíteni.)
Ez lett volna a világ első olyan törpereaktor-fejlesztése, amit a tőzsdén is jegyeznek. Most viszont „valószínűtlennek tűnik, hogy elegendő előfizetés lesz rá” – sajnálkoztak a NuScale Power résztvevői a leállítás bejelentésekor. Így az első kapavágásra sem került sor, szerencsére…
Nem maradt ki a drágulásból Kína és Oroszország projektje sem. Az előbbi háromszorosába került a tervezettnek, és a kísérleti SMR lett az első a 4. generációs reaktorok közül, amely kritikus eseményeket produkált (2021 és ’23). De ezt elhárítva sikerült rákötni a hálózatra két törpét is.
Az oroszok megépítették a világ első úszó kis reaktorát, amely 2019 vége óta üzemszerűen termel (300 termikus MW). További három most épül és végül talán hét darab lesz belőlük. Ám az első egység 300%-kal lett drágább, mint tervezték. Akad elrettentőbb példa is: az Argentínában épülő Carem kiserőmű költsége 600%-kal(!) megugrott a korábbi (2021-es) tervhez képest.
Kanadában három év múlva készülhet el az amerikai GE és a japán Hitachi közös fejlesztésű, kis moduláris reaktora, a BWRX–300. Jelzésének megfelelően 300 megawattos, és további négy országban is épülhet ugyanilyen. Az érdeklődő államok: Észtország, Lengyelország, Svédország, USA.
De akad egy kulcskérdés: a szabványos reaktorok rendszerszintű hibáinak lehetősége. Ha a nagyon egyforma SMR-ek egyik lényeges elemét sújtaná efféle baj, az hosszas és költséges leállást, javítást, áttervezést tenne szükségessé. És hasonló zűrökre már volt példa az egyedi tervezésű atomkolosszusok némelyikénél.